Salgóbánya a második világháború előtt élte fénykorát, igazi gyöngyszem volt a hegyek között. Már akkor vezetékes víz, villanyáram, játszótér, sporttelep, tekepálya, uszoda és kaszinó szolgálta az itt lakók és idelátogatók kényelmét. Fogaskerekű kisvasúttal lehetett feljutni az 500 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő, szubalpesi klímája révén kitűnő magaslati gyógy- és üdülőhelyi adottságokkal rendelkező településre.
Az ötvenes évek végén a környékbeli bányák bezártak, a kisvasút sínjeit felszedték és a település csipkerózsika álomba merült.
Uszoda és kaszinó már nincs, de a tiszta levegő és a varázslatos szépségű táj változatlan.
Két vár figyeli egymást a közelben egymástól légvonalban 3 km-re, több geológiai tanösvény húzódik a környéken, a Medves fennsík Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja, körülötte két olyan a különleges bazaltorgonával, ami a világon csak négy helyen található…
Igazából ezt látni kell, ugyanis aki ezen a környéken egyszer már barangolt, az biztos, hogy később is visszatér ide.
(Meggyőződésem, hogyha jönne egy királyfi, sok-sok millióval a zsebében és a környék idegenforgalmának fellendítésére fordítaná – például többek között a fogaskerekű helyreállításra – a Medves fennsík és környéke felébredne csipkerózsika álmából, hisz a vidék meseszép. Ez viszont turisták hadát jelentené, ami némileg csökkentené a hely varázsát. Úgyhogy kedves látogató summa-summarum, jobban teszi, ha most látogat hozzánk, amíg a félig feledett vidék turistaútjain a túrázók köszönnek egymásnak és nem egymást lökdösve, kerülgetve tudnak csak haladni.)
